A tartalomból:

Egy könyvben, aminek a címe Az én ELTE-s történetem, az a legjobb, hogy pont annyira lehet személyes, mint amennyire közösségi, pont annyira én, mint amennyire ELTE. És az, hogy megmutatja, ehhez tényleg nem kell más, csak egyetlen történet. Mert történetből minden embernek van legalább egy – az az egy, amit mindenkinek többször is elmesél, vagy az, amit senkinek
sem mesél el, vagy amire mindenki máshogy emlékszik, vagy amit már a család és a barátok is kívülről fújnak, és persze ott vannak azok a történetek – a kedvenceim –, amiket megírnak. Ahogy telnek az évek, az emberek találkoznak – szemináriumi termekben, laborban, könyvtárban, kollégiumokban, bölcsészkocsmákban, felvételik és vizsgák előtti nagy hajrákban, fővárosban és vidéken, vagy az országtól is messze, online-offline, egy-két percre, egy kávéra vagy egy életre, egyetemre jövet-menet, képzeletben és valóságban, egymással és önmagukkal, esetleg épp egy kötetben –, történeteik összeérnek, a sok-sok énből egy mi lesz, a miből ELTE. Az ELTE tehát nem más, mint történetek szövedéke: hely- és intézménytörténet, családi legendák, legendás karakterek, első benyomások, örök emlékek, generációkat összekötő élmények, nagy sztorik, közös poénok, szakmai és élettapasztalatok, a történelem mikroszkopikus részecskéi, képzelet-valóság-molekulák, kordokumentum, szépirodalom – ez mind Az én ELTE-s történetem. Ajánlom azoknak, akik szeretik az ELTE-t, és mindenekelőtt azoknak, akik szeretik a jó történeteket.
Ráday Zsófia
ELTE Online kultúrarovat-vezető, zsűritag

Tipp

Az ingyenes feliratkozás menüpontban pár kattintással beállíthatod, hogy az egyes kiadványokhoz, sorozatokhoz tartozó új megjelenésekkor e-mailen automatikusan értesítést kapj.