A tartalomból:
A zene „főként a hangzással foglalkozik, ami a sajátosan érzékelhető dolgok közé tartozik, és az érzéki felfogóképességnek a tárgya. Hat az ember tevékenységére is, mert mértékkel használva helyes irányba tereli és jobbá teszi az emberek erkölcseit. Ennyiben fölül is múlja a többi művészetet, mert közvetlenebbül szolgálja a Teremtő dicséretét és dicsőségét a mindenségben.”1
Johannes de Grocheo2 zeneteoretikus − akinek munkássága elválaszthatatlan a párizsi arisztotelészi szellemiségtől − szavai megvilágítják, mennyiben más az egyházzene művészete és miben különbözik a többi művészeti ágtól. Az ókori görög hagyomány és a keresztény eszmeiség, már Grocheo idejében, az 1300-as években is megfért egymás mellett. Dolgozatom egyik részeként ennek a két tradíciónak a kettősségét is vizsgálat alá vetem: miként olvadnak bele a történeti korszakok elemei az egyházzenébe és ezt lehet-e valamilyen rendszerként értelmezni. Ezen túl több kérdésre is keresem a választ. Témám egyházzenével foglalkozik, amit a zenei elemzések mellett művészetelméleti kontextusban is szeretnék megvilágítani.
Letöltés
Tipp
Az ingyenes feliratkozás menüpontban pár kattintással beállíthatod, hogy az egyes kiadványokhoz, sorozatokhoz tartozó új megjelenésekkor e-mailen automatikusan értesítést kapj.
