A tartalomból:

Hogyan alakít(hat)ja és viszi színre az irodalom a valóságot és hogyan a kialakítandó nemzeti önképet? Amikor Norvégiát, majdnem 400 év után, 1814-ben leválasztják Dániától, és Svédországhoz csatolják, az új államszerkezet, ún. Unió nagyobb függetlenséget jelent Norvégia számára. A nemzeti relatív önállósodás, az új geopolitikai helyzet egyedülálló lehetőséget kínál a modern kori nemzetkép kialakítására: a nemzetépítés alapvető és sürgető feladatként jelentkezik minden szinten, és mesternarratívát jelent a beinduló művészetek számára. Az irodalomban is újra „felfedezik” az országot, egyben kialakítják a nemzetkonstrukció bizonyos, konstans elemeit. Milyen írói és olvasói stratégiák érvényesülnek és változnak ebben a folyamatban? A könyv ebben az összefüggésben módszeresen tekinti át a korabeli prózaformákat 1814-től 1863-ig. Ennek kapcsán kiemelt figyelmet kap a „nemzeti nyelv” fogalma, az idegenné, „dánná” vált eddigi írott nyelv és a lakosság túlnyomó többségének beszélt nyelve ütközésében. Így kerülhet közelebb a magyar olvasó a máig kétnyelvű, illetve két nyelvi változattal rendelkező norvég irodalomhoz, és egyben hasonlóságokat fedezhet fel a két, látszólag egymástól távol álló irodalom alakulásában. A könyv szerzője, Masát András professor emeritus, az ELTE Skandináv Nyelvek és Irodalmak Tanszékének első vezetője, nemzetközileg ismert skandinavista.

Tipp

Az ingyenes feliratkozás menüpontban pár kattintással beállíthatod, hogy az egyes kiadványokhoz, sorozatokhoz tartozó új megjelenésekkor e-mailen automatikusan értesítést kapj.