Fehér Erzsébet tudományos teljesítménye két szakma előtt is ismert és elismert. Kutatási eredményeinek egy része az irodalomtudományt, egy másik része a nyelvtudományt, jelentős többségük pedig mindkettőt gazdagítja. A kötetbe válogatott tanulmányok az ezredforduló környékén jelentek meg, a legkorábbi 1987-ben, a legkésőbbi 2014-ben, de túlnyomó többségük a kilencvenes és a kétezres években keletkezett. Ez az időszak tudománytörténeti szempontból rendkívül izgalmasan alakult mind a magyar irodalomtudományban, mind a magyar nyelvtudományban. Előbbi esetében a posztstrukturalista, elsősorban a hermeneutikai alapozottságú irányzatok kezdeményeztek szemléletváltást. Utóbbi esetében pedig a funkcionális és kognitív irányzatok megjelenése jelölt ki új irányokat a nyelvészeti kutatások számára. A kötetben szereplő tanulmányok elsődlegesen a nyelvtudomány szakmai közegében horgonyzódtak le, de mindig termékeny diskurzusban az irodalomtudomány szakmai történéseivel. A kötetben szereplő tanulmányok önmagukban is kimunkált alkotások, egységben pedig többet mondanak önmaguknál, azaz új minőséget létrehozva válnak részévé a nyelv jelentésképző működésmódjáról szóló szakmai diskurzusnak. A kötet megszerkesztésével, a széles körben történő olvasás lehetőségének megteremtésével a Mai Magyar Nyelvi Tanszék szakmai közössége, Fehér Erzsébet kollégái, tanítványai és tisztelői szeretettel köszöntik a szerzőt a 90. születésnapján.